76/587-649

Információk

A kunszállási közművelődés és a Petőfi Rendezvény és Faluház rövid története

Kunszálláson (az egykori Majsajakabszállás-pusztán, majd Majsajakabszállás nagyközségben) 1853-tól működik iskola, 1896-ban épült fel a templom. A mai értelemben vett közművelődési tevékenység megindulásáról csak e két intézményben dolgozó tanítók és lelkészek működése nyomán beszélhetünk. A felnőtteknek szánt rendezvények helyszíne többnyire a Szikszai vendéglő, és Katona János vendéglője volt (ma Kossuth Lajos utca 28).

Ismereteink szerint jótékonysági céllal rendezett első műsoros estet - melynek programja részben fennmaradt - 1904-ben Nemes Szabó Károly tanító szervezésében tartották. Ezután egyre gyakrabban kerül sor műsorral egybekötött szórakozási alkalmak rendezésére.

Egy ilyen program 1922-ből teljes egészében ismert. Ekkor a puszta lakóinak száma 1668 fő volt.

Ebben az időben a közművelődés szervezői (természetesen külön fizetség nélkül) Szaniszló Ferenc lelkész és Bognár Jenő tanítók voltak. A 20-as, 30-as években megindul a civil egyesületek szerveződése (Mária Kongregáció 1922, Gazda Egyesület, Önkéntes Tűzoltó Testület 1933, Polgári Lövész Egylet 1936, Katolikus Legényegylet 1937, Vadásztársaság). Ezáltal egyre nagyobb lesz az igény a közművelődésre, ahogy akkor nevezték: népművelésre.

Felmerül egy kultúrház építésének gondolata 1926-ban és 1937-ben is. A jó szándék azonban kevés volt. A község telket biztosít, de az építkezésre sem neki, sem más szervezetnek, egyesületnek nincs pénze. Küldöttség megy a kultuszminisztériumba pénzügyi segítségért, de hiába. Más megoldást keresnek, … a helyiségbérlést. A mai Emlékparkban álló, községi tulajdonban levő iskolához 1873-ban egy helyiséget toldanak, amit a templom felépüléséig vasárnaponként kápolnának használnak. Ezt bérlik kultúrházként megosztva a Hangya Földműves Szövetkezettel. A vendéglőben levő színpadot áthozzák ide. Az 1929. május 9-én tartott felszentelésen és az egész napos rendezvényen jelen volt a választókerület országgyűlési képviselője is.

1931-ben Murgács Kálmán „országos hírű dalköltő”, saját dalait énekelte itt. A kultúrházban azonban már nem csak műsoros estek, hanem az ismeretterjesztő és a vetített (dia)képes előadások is helyet kaptak. Szakemberek voltak a népszerű tudomány tolmácsolói, melyek többek közt a tüdőbajról, Gárdonyi Gézáról, a kommunizmus veszélyeiről, Jézus életéről szóltak. Az 1930-as években az előadások szervezői, a közművelődés és a civil szervezetek életének irányítói elsősorban Gampel Béla lelkész és Ágoston László, az iskola első igazgatója voltak.

Alig négy éves működés után 1933 decemberéig azonban 300 pengő bérleti díjtartozást halmoztak fel a szervezők, a kultúrház befejezte működését. A közművelődés színtere ismét a Szikszai vendéglő lett.

1937-ben helyezik a községbe Radnai (Rupp) Pál lelkészt. Nagy elszántsággal és áldozatkészséggel kezdi újraszervezni a kulturális életet. Elsősorban a Katolikus Legényegylet számára, de egyéb, többek közt világi kulturális célra szeretne nyitni egy megfelelő helyiséget.

1938 decemberében Radnai Pál bejelenti, hogy az egyházközségi katolikus egyesületek a Pántos-féle házat (Kossuth Lajos utca 5.) kultúrház céljára megveszik saját pénzükön, s azt az egyházközség tulajdonába adják. 4100 pengő a vételár, az egyesületek 1700 pengővel rendelkeznek. A meglevő összeghez 2000 pengőt a lelkész ad, a 400 pengő adósságot két év alatt törlesztik le. A kultúrház célja: „a messzi tanyákról a belterületre bejövő hívek (vasárnap misére, piacra stb.) téli időben ott felmelegedhessenek, megpihenjenek, a minden kultúrközponttól távol eső nép a szükséges ismereteket az olvasóhelyiségekben elsajátíthassa.” (Radnai Pál nevét a rendezvényház mögötti tér őrzi)

A Szent István Otthon nevet kapó kultúrházat kissé átalakítva, (többek között) a megyei alispán, és az országgyűlési képviselő jelenlétében 1939. november 29-én avatták fel.

A házat rendeltetésszerűen használták műkedvelő- és hivatásos színielőadásokra, táncmulatságokra, egyesületi rendezvényekre, nemzeti ünnepekkor megemlékezésekre. Az ötvenes években heti egy, majd két mozielőadást is tartottak. Az 1946-ban önállóvá vált község képviselő-testülete is tartott itt üléseket, néha több mint 300 fő érdeklődése mellett.

Az államosítás után a kultúrház neve Petőfi Sándor Kultúrotthon, később Petőfi Sándor Művelődési Ház lett, melyet a községi tanács, 1990 után az önkormányzat tartott fenn. Az idők során többször végeztek rajta kisebb átalakításokat. A ház egy színpaddal ellátott nagyteremből, két kisteremből, mozigépházból, vizesblokkból és egy irodából állt. Az udvaron tekepálya létesült. A civil élet klubok és szakkörök formájában működött tovább. Az iskolai tornaterem 1984-es megépüléséig az iskolások minden rendezvényüket itt tartották. (Farsang, karácsony, télapó, színjátszó szakkör, szülői munkaközösségi bál, stb.)

1954-90 között Kunszállást és Fülöpjakabot közigazgatásilag összevonták, a lakosság száma 3500-4000 fő között volt. Ezután a kultúrház igyekezett kiszolgálni a megnövekedett közművelődési igényeket. Az ötvenes évektől kultúrház-igazgató irányítja a szakmai munkát tiszteletdíjért, később főállású foglalkoztatottként. Rövidebb-hosszabb ideig dolgozott itt többek között Cseri Ferenc, Lukács János, Tripolszky Erika, Kun István, Grafl Rezső, Piti Zoltán, Seres István, Hatvani László, Kovács Imre, Kovács Márta.

A művelődési házat 1983-2000-ig szervezetileg az általános művelődési központhoz csatolták. Közös igazgatás alatt működött az általános iskola, az óvoda, a művelődési ház, a könyvtár és a fülöpjakabi oktatási-nevelési intézmények.

Az 1991-ben diszkó céljaira bérbe adta az önkormányzat, így a közművelődési tevékenység színtere zömében az iskolába tevődött át. Itt megfelelő infrastruktúra hiányában ekkor csak a legalapvetőbb, főleg gyermekeknek szóló műsorok, kézműves foglalkozások, szakkörök voltak. Csak 2004-2007 között volt külön közművelődéssel foglalkozó dolgozó alkalmazva az iskolában (Kovács Ildikó).

 

A művelődési ház állapota nagyon leromlott, a sok átépítés, toldozás-foldozás miatt az összedőlés fenyegette. Saját erőből felújítani, újat építeni nem tudott az önkormányzat. 1993-ban alapítvány létrehozásával próbáltak a helyzeten segíteni ( A kuratórium alapító tagjai: Bertus István, Kovács Imre, Palásti József, Tóth Istvánné, Makány Ferenc). 2006-ban a Közművelődési színterek újraindítása elnevezésű az EU által is támogatott pályázaton nyert pénzből sikerült a házat felújítani. A beruházás összes költsége: százhat millió forint , amiből 25 millió forint volt az önerő /Mely a 2001-ben Kovács Imre kuratóriumi elnök vezetésével újjászerveződő alapítvány által duzzadt látványosan./

Kunszállás legszebb épületét alkották meg a tervezők és az építők, amikor a régi művelődési házból létrehozták a Petőfi Rendezvény- és Faluházat. Az épület nemcsak műszakilag, hanem a község közművelődésében betöltött szerepéhez méltóan teljesen megújult. Rendelkezik két kis- és egy nagyteremmel, büfével, színpaddal, színészöltözőkkel, mellékhelyiségekkel, technikai helyiségekkel. Így alkalom nyílik a civil szervezetek, az iskola és az óvoda rendezvényeinek kulturált, minden igényt kielégítő lebonyolítására, bálok megtartására is. A nemzeti ünnepeinkről is méltó környezetben emlékezhetünk meg.

Az újraavatásra 2006. november 25-én, nagyszabású műsoros est keretében került sor, amelyet a nagy érdeklődésre tekintettel még egy gála követte decemberben.

2009. július 1-je óta a Faluház a Kunszállási Közös Igazgatású Közoktatási Intézmény része. Ekkor 10 civil szervezetnek, 7 állandó programnak, külsős rendezvényeknek, gyermekeknek szóló előadásoknak, kézműves foglalkozásoknak stb. ad minden igényt kielégítő közművelődési színteret.

Természetesen az épület fejlődése azóta is töretlen, hiszen további 23 millió forintos bővülésének köszönhetően tágas, világos könyvtárral, fogadó aulával bővült 2010-ben.

Az összeállítás: Grafl Rezső munkája

Források: Historia Domus Majsajakabszállásensis, Kiskunmajsa község képviselő- testületi üléseinek jegyzőkönyvei, Kunsági Hírek, Kunszállás község képviselő-testületi üléseinek jegyzőkönyvei, Nemes Szabó Károly visszaemlékezései, Szécsényi Károly: Adatok Kunszállás történetéhez.